Millenáris Velodrom építészeti tervpályázat - kiemelt megvétel

Tervünk egy feltételezésen alapul, miszerint az új születése nem jelenti feltétlenül a régi pusztulását. Valami olyasmit szerettünk volna létrehozni, ami hasonlít ahhoz a helyzethez, amikor a romok fölé-mellé új épület épül anélkül, hogy a rom pusztulásra ítéltetne – ellenkezőleg: új helyzetében, más szerepben, de képes újjászületni.

Röviden: a régi kerékpárpálya-teknőt megőriztük, ennek ölében, egy szinttel feljebb helyeztük el az új pályát oly módon, hogy a régi tribünépület változatlanul lelátóként funkcionálhasson, a régi pálya pedig új funkcióval keljen új életre. Ez azt eredményezte, hogy a közönségbejárat és az előcsarnok egy új megemelt térszintről - a jelenlegi 1. emelet szintjéről - érhető el, ahol a meglévő szerkezet kitisztításával egy olyan közönségzóna alakul ki, ahonnan be lehet látni a pálya gyomrába: a városi futók sziluettjén túl a tornapálya életébe.

Ez téri helyzet természetes módon választja el a közönségfunkciókat a személyzeti-sportolói forgalomtól, ami a jelenlegi terepszinten van, ahol a parkoló-kijárat és a biciklibolt-kölcsönző is helyet kapott.

A régi és az új épület geometriai viszonya, - a téri áthatások, átlátások – olyan érdekes építészeti és élethelyzeteket produkál, amit egy teljesen új tervezésű épülettel soha nem lehet elérni. (Klasszikusnak nem nevezhető helyzet.) Ez az, amiért úgy döntöttünk, hogy a lefedést egy autonóm,- látszólag az alépítménytől független-formával oldottunk meg, – ami azonban végsősoron rokonságot mutat a Puskás Ferenc Stadionnal. (Ily módon a kisstadion helyére építendő új csarnok hangvételében tudna kapcsolódni ehhez a világhoz.